Na, mégse aludtam végig a délutánt, (sajnos) ugyanis kiderült, hogy nagyanyám éppen ma 70 éves. El is mentünk felköszönteni, (szerencsére) alkoholban sem volt hiány...

Megvolt a napi betevőm. Ma már rosszul nem fogom érezni magam, az egyszer biztos. Mint azt ma korábban írtam, eléggé készen voltam. A másnaposság keveredett a részegséggel, így amikor nagyapám megkérdezte kérek-e Unicumot, felcsillanó szemekkel kaptam a felespohár után. Legszívesebben egyébként az egész üvegért nyúltam volna, hiszen még talán nem is írtam, de az Unicum az egyik legnagyobb kedvencem.

A Zwack ház remeke meg is tette józanító hatását, mert amint lehúztam elmúlt a másnaposságom, fejfájással együtt. A második felestől persze sikerült becsiccsentenem, így az ebéd utáni vörösbor már csak rátett. Hogy is lehetett volna szebben befejezni egy hosszú, alkoholban gazdag hetet, ha nem így?

Hát azt hiszem sehogy...