Szerda, Trófea Grill, avagy rengeteg étel + végtelen bor. Mi kell még? Még több bor...

A vacsorára nem térnék ki bővebben, hiszen az alkohol az életünk értelme, és bár nagyon finomak voltak az ételek, sajnálatos mód nem tartalmazott etil-származékokat sem a csípős sertésszűz, sem a fokhagymás fogasfilé...

Térjünk tehát a lényegre: Száraz fehér olaszrizling.

Összesen öt kancsót ürítettem ki, mikor felvilágosítottak, hogy fél literes kiszerelésben kaptuk (rá volt írva, de hát nem olvasni mentem, hanem inni), nem pedig az általam saccolt 3 decis mennyiségben. Az tehát nem kevesebb mint 2,5 liter bor, persze tisztán, nem fröccsként.

Éhgyomorra ezt talán én se bírtam volna elfekvő nélkül, de 5-6 fogás után nem is tűnt fel, hogy berúgtam (amíg fel nem kellett állni).

A hazaút szempillantások alatt eltelt, az elalvással sem volt probléma, azonban reggeli ébredésemkor szembesültem a másnaposság magasabbrendű tüneteivel, melyek olyan erősek voltak, hogy maximum a pokolban lehetne őket reprodukálni. A tükörtől egy kicsit megijedtem, de hát láttam már ilyet nem egyszer... Utoljára mikor is? Ja persze, szombat reggel...

A Pokoli Fejfájás még most is turnézik a fejemben, úgyhogy azt hiszem megérdemlek egy kiadós alvást. De ha még kora este felébredek, elképzelhető, hogy a tegnapi borozást egy sörözés beiktatásával fogom ellensúlyozni...